Rólunk, könyvelőkről valamiért az terjedt el a köztudatban, hogy félszáraz, unalmas alakok vagyunk. Kérdem én: azért, mert a munkánk ilyen, mi miért ne lehetnénk emellett néha formabontóak, vidámak? Miért ne élvezhetnénk az élet apróságait néha mi is úgy, mint a többi ember, akinek izgalmasabb szakmája van? Tovább megyek: egy idő után minden foglalkozás unalmassá tud válni, sőt! Na mindegy is, elég a panaszkodásból. A lényeg, hogy az életet, a szürke hétköznapokat néha feldobják a különleges események, mint például a húgom esküvője, ami nemrég volt esedékes. Nagyon örült az egész család, és minden támogatást megadtunk nekik, ami csak lehetséges. Igyekeztünk annyi terhet levenni a vállukról, amennyit csak lehetséges, éppen ezért amikor megkérdeztem tőle, hogy mire lenne szüksége, és azt válaszolta, hogy selfiebox kéne, meg tudom-e szervezni, csak nagyokat pislogtam. Életemben nem hallottam még erről korábban, de ezek szerint éppen itt volt az ideje utánanézni, mert a húgom hangsúlyából ítélve ez éppolyan alapvető, mint a kezében a csokor. Hát, mindig lehet valami újat tanulni.
Szóval ott voltam, hogy utána kellett nyomoznom, mi is ez a selfiebox, honnan lehet bérelni, mennyibe kerül, és úgy egyébként, hogyan is kell elképzelni. Talán én vagyok leragadt, múltban élő ember, de nekem a saját magam fotózása sosem volt valami vonzó szórakozás, nem úgy, mint a mostani kölyköknek. A lányom is annyit lő magáról, hogy valami elképesztő. Mikor utazunk valahová, a visszapillantó tükörben is állandóan azt látom, hogy pózol, csücsörít, és magát fotózza. Gondoltam magamban, ha ezt mindenki ilyen ügyesen meg tudja magának oldani, akkor minek ehhez külön gép? Már a mobiljukat is lusták tartani az emberek? Mindegy, szóval úgy gondoltam, hogy a kislányom ekkora gyakorlattal biztosan selfie szakértő, így őt kérdeztem meg, mi is az a selfiebox, és honnan lehet bérelni. Látták volna azt a mohó csillogást a szemében… Rögtön le is ültünk az otthoni gépem elé, és elkezdtünk keresgélni olyan vállalkozások után, akik ezzel foglalkoznak. Közben pedig hallgattam az előadást arról, hogy hogy is működik ez az eszköz, hogyan képzeljem el.
Ez voltaképpen egy állványos fotóeszköz, aminek az alján van egy érintő képernyő, azzal kezelheti a delikvens. Van még rajta egy igen jó minőségű, nagy felbontású objektív, egy profi vaku, és oldalt egy kis csúszda a kész fényképeknek. Mert, mint kiderült, az így készült fotográfiákat ott helyben, azonnal ki is lehet nyomtatni. Na, gondoltam, végre valami, ami az én fiatalságomra emlékeztet. Amikor a fotó még kinyomtatva ért valamit, nem nullák és egyek formájában, a digitális térben. De aki nem szeretné kinyomtatni, azoknak arra is van lehetősége, hogy azonnal megosszák a közösségi oldalaikon, Facebookon vagy Instagramon. Sőt, ha valakinek arra van igénye, akkor mozgó GIF formájában rövid videót is lehet vele készíteni, szintén social media felhasználásra. Micsoda sokoldalú kis szerkezet ez, gondoltam!
Végül megtaláltuk annak a cégnek az oldalát, akik a felelősek ennek a dilinek az elindításáért. Ők az eredeti selfiebox specialisták, az origója ennek az egész új divatnak. A weboldalukon szinte szó szerint megtaláltam ugyanazt, amit a lányom elmesélt róluk, így tökéletesen meggyőzve éreztem magam. Meg aztán, ha valamiből igazán jót szeretnél, akkor válaszd az eredetit. Megnéztem minden egyéb adatot is, és ha bár a 6-8 órás bérlés kicsit borsos árú, azért gondoltam magamban, hogy a húgocskám (jó esetben) egyszer megy férjhez, ennyivel igazán kedveskedhetek neki és a leendő sógoromnak. Szóval felvettem velük a kapcsolatot és letárgyaltam, hogy melyik nap, hol és melyik háttérrel jöjjenek. Nagyon korrekt kis cég, tökéletesen végrehajtottak mindent, amit megbeszéltünk, szóval egyetlen forintot sem sajnálok, amit erre fordítottam. Ráadásul amekkora siker volt a vendégek körében, az mindent megért. És tudják mit? Én is beültem elé a feleségemmel és a lányommal, hogy ha már ilyen sok újdonságot tanultam és ennyire körültekintően jártam el, akkor én se maradja ki a jóból!