Reggel hétkor a 6-os villamoson ülök, a táskámban a laptop és egy doboz pogácsa, mert decemberben az irodában mindig valaki elfelejt reggelizni. Ilyenkor, a Margit híd felé zötykölődve szoktam végiggondolni az évet, és idén különösen sok minden jutott eszembe.
Januárban, mint minden évben, a zárásokkal kezdtünk: bankkivonatok, hiányzó számlák, és egy ügyfél, aki egy cipősdoboznyi blokkot hozott be, és kedvesen megkérdezte, hogy ez elég lesz-e. Tavasszal jött a bevallási hajrá, amikor a kávéfőző többet dolgozott, mint mi, és a folyosón csak biccentettünk egymásnak. Nyáron csend volt, ilyenkor rendezzük az archívumot, és ilyenkor tanítjuk be az új kollégákat is. Ősszel aztán megjelentek az új vállalkozók, akik januártól szeretnének indulni, és mindent egyszerre akarnak tudni.
Ebben a szakmában az ember hamar megtanulja, hogy a számok csak a munka felét jelentik. A másik fele az, hogy az ügyfél nyugodtan aludjon, és tudja, mi a következő lépés.
Ha most visszagondolok, idén a bevallásoknál is gyakrabban került elő nálunk egy egészen más kérdés.
Az induló vállalkozók szinte mindegyike megkérdezte, hová jegyezze be a cégét. A legtöbben a lakásukra gondoltak, aztán amikor szóba került a társasház, a közös képviselő vagy a kicsi postaláda, elbizonytalanodtak. Tavasszal Kati, a szomszéd asztalnál ülő kolléganőm, elkezdte nekik a Gross Office egyik cikkét elküldeni, mert az közérthetően leírja, mi a székhelyszolgáltatás, és kinek éri meg. Először csak figyeltem, aztán egy ebédszünetben én is elolvastam, és igazat adtam neki.
A cikk nem ígér csodát. Először azt teszi helyre, hogy hivatali és hatósági szempontból mindig a székhely számít, ezért egyáltalán nem mindegy, hová van bejegyezve a cég, és ezt a címet egy külső szolgáltató is adhatja. Aztán sorra veszi, kinek való: aki otthonról vagy az interneten dolgozik, aki most indul, akinek fontos egy budapesti cím, és aki nem szeretné, hogy a cége a családi otthonába legyen bejegyezve. Mi ennél a résznél bólogattunk a legtöbbet a grossoffice.hu szövegét olvasva, mert az ügyfeleink nagy része pontosan ezekbe a csoportokba tartozik.
Volt egy rész, amin Katival sokat beszélgettünk. A cikk szerint ha valaki a székhelyét egy iparűzési adó mentes településre, például Újlengyelbe teszi, és máshol nincs telephelye, nem fizet iparűzési adót. Az ügyfelek szemében ilyenkor felcsillan valami, mi pedig mindig hozzátesszük, hogy ezt az ő konkrét tevékenységükön és telephelyeiken kell végignézni, mielőtt bárki dönt. Az oldal is feltételesen fogalmaz, és ezt becsültem benne a legjobban.
Azt is jó volt látni, hogy a cikk nem csak a pénzről szól. Külön kitér arra, mennyi adminisztrációt vesz le a vállalkozó válláról, ha a postai küldemények átvételét és kezelését más intézi, és hogy egyeseknek egy budapesti cím a megjelenés miatt is számít. Ez a két szempont többet ért nálunk minden reklámnál, mert az ügyfél érezte, hogy nem eladni akarnak neki valamit, hanem elmagyarázni. Volt, aki elolvasta, és úgy döntött, hogy mégis a családi ház címénél marad, mert ott van a műhelye is. Volt, aki pár nap múlva visszahívott, hogy elindította a székhelyszolgáltatás intézését, és megkérdezte, mit kell ehhez tőlünk kérnie.
Ami nekem a legjobban esett, hogy kevesebbet kellett ugyanazt elmondanom. Korábban egy-egy ilyen beszélgetés fél órát vitt el egy amúgy is zsúfolt délutánból, és a végén az ügyfél ugyanolyan bizonytalan volt, mint az elején. Most elküldtük a linket, ő otthon, nyugodtan végigolvasta, és a következő találkozóra már konkrét kérdésekkel jött. Emlékszem egy fiatal grafikusra, aki szeptemberben ült le velünk először. Az első alkalommal szinte csak a cím miatt aggódott, mert albérletben lakik, és a főbérlője hallani sem akart cégről. Két héttel később már azzal jött be, hogy eldöntötte, hová kerül a székhely, és csak azt kérdezte, mikor kezdhetjük a könyvelést.
A villamos közben átért a hídon, a pogácsa még langyos a dobozban. Ha egy mondatban kellene leírnom ezt az évet, azt mondanám, hogy kevesebbet magyaráztunk feleslegesen, és többet hallgattunk. Kati linkje, a grossoffice.hu cikke azóta ott van a gyakran elküldött levelek között, és jövő januárban, amikor újra jönnek a cipősdobozok, biztosan megint előkerül.