Évek óta ugyanahhoz a könyvelőhöz járok, az egyik gimis osztálytársam végezte el a pénzügy és számvitelt és egyből saját bizniszt indított, így közeli kapcsolatban maradtunk. Teljesen megbízható, ismeri az igényeimet, képben van az egyéni vállalkozás csínjaival, és emlékeztet az én teendőimre minden hónapban. Nem csak a vállalkozásom kapcsán beszélünk, néha dupla-randizunk a párjainkkal, és az osztálytalálkozón is sokkal jobbat beszélgettem vele, mint a többiekkel. Úgyhogy nem annyira lepődtem meg, amikor esküvői meghívót kaptam tőle, és így utólag nagyon örülök neki, mert szuper élményekkel gazdagodtunk és ötleteket kaptunk a párommal a sajátunkéhoz!
Már a helyszín is meseszép volt, Budapesthez közel egy erdőszéli kúriában volt a szertartás és a lagzi is, bohém tematikában, így a dekoráció egyszerre volt naturális, és színes elemekkel tarkított. Az ételek is sokszínűek voltak, főleg desszertek terén, és volt egy fagylaltos autó is! A meghívóban írták, hogy bátran öltözzön mindenki színesbe, úgyhogy nagyon tarka volt a násznép, és a szolgáltatók is kitettek magukért! A ceremóniamesternek, aki egy fiatal nő volt, nem csak a ruhája volt lila, de a rövid haja is, ami abszolút passzolt a stílusához: laza volt, humoros, kedves, de közben látszott, hogy teljesen profi, tökéletesen kézben tartja a dolgokat. A bohém hangulathoz hozzájárult, hogy nem volt hagyományos sem a csokordobás, sem a menyasszonytánc, sem a játék – amiket én utálni és unni szoktam, de most imádtam benne részt venni is! A dobás helyett a csokorra szalagok voltak tekerve, ezeket megfogták a szingli lányok és mentek körbe-körbe, miközben a menyasszony sorra vágta el a szalagokat – a ceremóniamester nagyon szigorú volt, az eljegyzett hölgyeket is bevonta, hogy megsürgesse a házasságokat – nagyon nevettünk! A vacsora után nem a szokásos Kocsisom vagy Mr&Mrs játék volt, hanem olyan, amibe az egész násznépet bevonták, és a párral kapcsolatban voltak feltéve kérdések, a ceremóniamester pedig viccesen kommentelte az eredményeket, és tréfálkozott azokkal, akik rosszul válaszoltak, élmény volt az egész, és közben jobban megismertük a párt is. A menyasszonytánc során pedig úgy lehetett átadni a borítékokat, hogy a menyasszonnyal táncszőnyegen kellett párbajozni, de ő olyan profim hogy mindenkit legyőzött, pedig neki nehéz fokozatra volt állítva a program – a ceremóniamester erre úgy buzdította a násznépet, hogy különböző dalokból énekelt részleteket, és lehetett választani, hogy ki melyikre mer kiállni – ekkor kiderült, hogy nagyon jó énekhangja is van! A tortázást pedig csillagszórózás kísérte, amit szintén szuperjól koordinált, szóval nekem még nincs megkérve a kezem, de mondtam a páromnak, hogy a ceremóniamesterem már fix!